Szabó Róbert és az Ötztal Maraton

“Egy kis kulissza titok!

Lüktet a fejem, teljes kimerültség.. és szombat déltől semmit sem bírtam enni. Inni is csak alig..mindentől csak erősödött a fejfájás…Este 11.30 felé úgy feküdtem le, hogy reggel 5 kor nem valószínű, hogy elkezdek készülődni a rajthoz… ha fáj a fejem nem rajtolok, mert hőség van beígérve egy szerpentinen meg kár lenne lezuhanni… A szobatársam is betegen érkezett anti bogyókat is evett tán. Szegény szarul is nézett ki… lefekvés előtt Mónival beszéltem. Nagyon fáradt és zaklatott volt a hangja, de lelkesített a versenyre. Hogy ügyes legyek és Zselyke lehessen büszke rám. No ez azért a reggeli feladás gondolatát kicsit átrendezte. Rajt előtti éjszaka úgy feküdtem le, hogy reggelre el kell múlnia minden kórságnak. Mesitől kaptam valami varázs olajt plusz megettem a multi vitamin csomagot, amitől szépet lehet pisilni

Azon az éjjel reggel 5 ig 2x keltem fel. Első alkalomkor 1 kis kocka étcsokit és 1 db zabfalatot tudtam enni (mint egy nagyobb keksz) 2 dl vízzel a gyomromat kicsit erősebbnek éreztem. Következő ébresztő hajnal 3 kor volt eléhezés határán. Ekkor 2 db zabfalatot tudtam enni és 4 deci vizet. 5 kor csörgött az éles ébresztő. Már nem fájt a fejem! Tudtam reggelizni 2 szelet kenyeret és 2,5 virslit! 11187355_952980271439190_7157545594912672339_oLakoma volt. Ebből eltudtam menni a rajtig. És az első lejtő feléig ! Viktor feladja … nem rajtol. De a rajtvonalon azért átgurult velük. A szállásig érve majdnem sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön utánunk. Sikerült is a kampány! Elkezdett készülődni, reggelizni, de Krisz észrevette a záró kocsit az ablakból és az végleg kedvét szegte Viktornak. Feladta. Leadta a rajtszámát.

Az első emelkedőhöz érve éreztem, hogy a hasam nem jó. Éhes is vagyok. Ekkor jártunk 30 km környékén és innen 800 méterről kellett felvennünk 1200 szintet 18 km alatt…. Elkezdtem enni az energiaszeleteket a zsebemből. Felfelé haladva szédültem. Nem bírtam nézni a mezőnyt, mert szédültem tőle..őrlángon mentem.. mondom eljutok a frissítőig, ha sikerül azt majd meglátjuk (hegytetőn volt). Felérve sem éreztem meg az erőt a lábaim rogyadoztak kicsit szédelegtem és bőven nem voltam csúcsformában.. Frissítőn tankoltam kulacsot. Ettem levest, raktam müzlit, zselét. és hajrá. Guruljunk le a hegyről óvatosan. Hátha elérek a következő szintidő mérő pontig. Ja a rajt után lemaradtam Zsoltiról, mert próbáltam Viktort jobb belátásra bírni. Mert sokkal jobban nézett ki a mozgása, mint ahogy én éreztem magam.

Lejtőn lefelé száguldva, még 1x 2 x megmentett a sok éves versenyzői rutin.. mert gondolom a nyomáskülönbség változás miatt is 1x 2x nem úgy láttam a külvilágot ahogy kellett volna.. Ekkor gázvisszavétel és öndiagnosztika, hogy le kell e szállni. Nem sokkal korábban láttam egy faszit, aki tövestül kiszakított egy útszélét jelző műanyag karót… Épp a mentősök szedték fel az aszfaltról..

A lejtő aljára érve kezdődött az elnyújtott 40 km es mászóka 770 m szinttel. Az elején próbáltam bolyozni, de nagyon ingatta a mezőny a sebességét 40 és 28 között harmonikáztunk. Mondom, ez nekem nem hiányzik így beálltam saját tempóra. Emiatt volt, hogy néha a boly elején találtam magam. Bandát is váltottam olykor.
Ezen a szakaszon teljesen rendbe jöttem. Nem szédültem tovább és a gyomromat is jónak éreztem. További tervek azok voltak, hogy biztosan célba érjek. Emiatt a kelleténél többet időztem a frissítőkön. A versenyben láttam, hogy sokkal jobban haladok a körülöttem lévőknél az emelkedőkön így nem aggódtam, hogy kicsúszok az szintidőkből, ha rendesen működök a végéig.

Egyre ijesztőbb volt a látkép. Az utolsó hegyen már 100 méterenként volt valaki, aki épp legörcsölt vagy már azt se tudja hol van.. nagyon meleg volt. Az idei Duna maraton szintet nem ütötte meg, de az alpesi embereket már ez is hazavágta.
Az utolsó hegy tényleg fincsi volt. Az 1760 szint 28 km- en. Az elejét lendületesen kezdetem, de utána visszaálltam a biztos 155 -160 as tempóra. Nem mertem bekockáztatni egy idő előtti elhajlást.

Végül 10ó36 percet mentem a tervezett 8 óra végéhez képest… De sikerült célba érni. Azon a napon nem sokkal maradt több bennem. Zsolti 9ó56 percet ment. Magyarok közül Zsoltié lett a 3. legjobb idő enyém a 4. Összesen 24 magyar induló a majd 5000 fős mezőnyben.
A verseny kifogástalan volt minden tekintetében! Nem lehetett volna jobban megcsinálni szerintem. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni! Nagyon nagy élmény! És gyönyörű a táj!”

Szabó Róbert